"Egy olyan világban élünk, ahol minden lehetséges. Nincsenek véletlenek. Van egy isteni rendező intelligencia, ami mindent támogat. Úgy gondolom, hogy el kell érd azt az állapotot, amikor már nemcsak önmagadra figyelsz, és azokra a dolgokra, amiket nagyon akarsz magadnak. És egyszer csak azt mondod: "Hogy akarhatnám őket jobban másnak, mint önmagamnak?" Ez Isten megvalósítása.
Az egyik dolog, ami megtörténik, amikor eltávolodsz az egódtól, hogy elmozdulsz a "megérdemlem" érzéstől, az alázatosság érzése felé. Belátod, hogy semmi sem a te érdemed, ezt csak az ego mondja.
Tehát az az alapigazság, hogy olyan kell legyél, mint az, amiből származol. Ha Istentől származol, akkor isteni kell legyél. Ha kinyújtod a kezed, és azt mondod: "Ezek Isten kezei!" Nos, mit csinál Isten a kezeivel? Csak ad, hisz Ő csak ehhez ért. Többé nem az jár a fejedben, hogy "Mit szerezhetnék?", hanem, hogy "Mit adhatok?", "Hogyan szolgálhatok?"
Ha már nem magadra figyelsz, hanem arra, hogy mit adhatsz, az univerzum válasza az lesz, hogy visszaad neked. Az univerzum azt fogja kérdezni, "Miben segíthetek?" De Neked is szolgálnod kell, akkor lesz a teljes átalakulás.
Amikor ego nélküli állapotba kerülsz. Amikor átlépünk életünk értelmi szakaszába, nem mintha többé nem lennél ambíciós, csakhogy most már értelem kíséri az ambíciót. Az ambíciód más dolgokra irányul. Tehát az ambíciódból cél lesz. Meg kell tanulj Megfigyelővé válni, egy kicsit hátralépni. Elkezdesz a folyamatban élni, rábízva magad a Forrás vezetésére. Nem kötöd magad az eredményekhez. Ez a kötődéshiány leállítja a küzdelmet, és hozzád engedi a dolgokat. Többé nem vagy az a személy, aki elindítja a dolgokat, hanem az, aki hagyja, hogy megjelenjenek. Nincs többé küzdelem.
Amikor ego nélküli állapotba kerülsz. Amikor átlépünk életünk értelmi szakaszába, nem mintha többé nem lennél ambíciós, csakhogy most már értelem kíséri az ambíciót. Az ambíciód más dolgokra irányul. Tehát az ambíciódból cél lesz. Meg kell tanulj Megfigyelővé válni, egy kicsit hátralépni. Elkezdesz a folyamatban élni, rábízva magad a Forrás vezetésére. Nem kötöd magad az eredményekhez. Ez a kötődéshiány leállítja a küzdelmet, és hozzád engedi a dolgokat. Többé nem vagy az a személy, aki elindítja a dolgokat, hanem az, aki hagyja, hogy megjelenjenek. Nincs többé küzdelem.
Folyton megkérdezik: "Van valami célja az egónak?" Az én válaszom erre az, hogy nem érdemli meg a védelmet. Az ego az a hamis éned. Amikor véded, egy illúziót védesz. Valami olyasmit védesz, ami nem is te vagy. Az Igazi Éned messze az ego mögött van. Tudjuk, hogy egy "Zenével" jöttünk ide, amit el kell játszanunk. És mégis hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy különálló létezők vagyunk, hogy be kell illeszkednünk, és ez a szerepünk az életben. De ez nem igaz!
A váltás sokféleképpen megvalósulhat. Lehet csak egy megjegyzés, lehet egy véletlen egybeesés, egy sajátos élmény, amire nem számítottál. Bármi lehet. De az eredmény mindig ugyanaz. Elkezded belátni, hogy nem azért vagy itt, hogy erőltesd az életed, hogy egy kínlódást csinálj belőle. Azért vagy itt, hogy élvezd, hogy békésen élj. Ez történik életed délutánján.
Ha nyitva akarod látni az ajtókat az életedben, le kell választanod magad arról, amit az ego mond. Így megengeded magadnak, hogy ebből az isteni állapotból élj, amit Forrásnak nevezünk.
Amikor Lao-ce az erényekről beszél, négyet sorol fel:
- az élet megbecsülése, ami tiszteletet jelent.
- a nyíltság, ami nem más, mint az őszinteség.
- a kedvesség, ami jóindulat formájában jelenik meg az életünkben.
- a segítőkészség, ami szolgálat formájában jelenik meg, amit másoknak nyújtasz.
Lao-ce arra kér, hogy ezek szerint éljünk.
Van egy nagyszerű idézet Hafiz költő verséből: "Bár oly sok idő eltelt már, a Nap mégsem mondja a Földnek, hogy te tartozol nekem." Csak gondolj bele, hogy mire képes egy ilyen szeretet. Az egész világot bevilágítja.
Előbb utóbb mind megértjük ezt. Van egy nagyszerű sor a Jelenések Könyvében, amikor Jézus azt mondja: "Ha olyan akarsz lenni, mint én, tudva, hogy hasonlóak vagyunk, én segíteni fogok. Ha nem akarsz olyan lenni, mint én, várni fogok, amíg meggondolod magad! És meg fogod gondolni magad!" És tényleg, végső soron, miért kellene meghalnunk, hogy ezt megértsük? Képesek kellene legyünk még itt megérteni.
Senkinek sem szükséges megkérdeznie: "Mi a célom?" Mindig a szolgálatban leled meg. Ha csak egy napra is arra tudsz figyelni, hogy valakinek az életét jobbá tedd, ha figyelsz arra, hogy így gondolkozz. Így gondolkodik Isten.
Egy ókori felfogás, de még mindig érvényes: "Minden pénznél többet ér megérinteni valakinek az életét."
Byron Katie barátom azt mondja: "Az abban való hit, hogy épp az kell, ami nincs, nem más, mint az őrület meghatározása. Hogy nem valósulsz meg, amíg meg nem szerzed azt a sok mindent. Ez egy illúzió. Semmi többre nincs szükséged." Nem számít, hogy mi a foglalkozásod. Lehetsz taxis, tanár, gyári munkás vagy menedzser. Az a fontos, hogy észrevedd, miként szolgálhatsz! Gondolj azokra, akik közé mész, bármi legyen is a szereped. Egy vállalkozást is lehet így vezetni. Nem az eredményekhez kötődni, hanem a szolgálatra figyelni. Az életed elkezd ezen erények megéléséről szólni. "Hogyan szolgálhatok? Hogyan lehetek kedves? Miként becsülhetek valakit?"
Ha így gondolkodsz, az azt jelenti, hogy az értelem szerint élsz. A délelőtt üzenetei arról szólnak, hogy mi az, amit megtehetsz, és mi az, amit nem. Hogy a társadalom miként is határoz meg téged. De délután, a váltás után a lényeg, az energiához való kapcsolódás, ami mindenről gondoskodik. És mi átadjuk magunkat. Az erények megélése az egyetlen dolgunk.
Az az igazság, hogy mindezért más felel. A lényeg tehát az, hogy megadjuk magunkat előtte. Hogy megadd magad valaminek, ami nálad nagyobb, amivel kapcsolatban vagy, és tényleg mindent Ő irányít.
Lelke legmélyén mindenki érzi, hogy akkor élt teljes életet, ha úgy gondolhat magára, mint akinek az élete nem volt hiábavaló, és hogy ezt a helyet, ezt a bolygót, amelyiken éltem jobbként hagyom el, mint amikor ideérkeztem. Hogy valakinek az életét mélységesen megérintette a létezésem. Ezt mindannyian szeretnénk. Ennek semmi köze az életkorhoz, vagy önmagad megtalálásához. Bárki is lennél, bármennyi idős, csak egy gondolat választ el attól, hogy megváltoztasd az életed!"
Forrás: Dr. Wayne W. Dyer: A váltás - Az ambíciótól az értelemig, Az életcélod megtalálása című film
Ha így gondolkodsz, az azt jelenti, hogy az értelem szerint élsz. A délelőtt üzenetei arról szólnak, hogy mi az, amit megtehetsz, és mi az, amit nem. Hogy a társadalom miként is határoz meg téged. De délután, a váltás után a lényeg, az energiához való kapcsolódás, ami mindenről gondoskodik. És mi átadjuk magunkat. Az erények megélése az egyetlen dolgunk.
Az az igazság, hogy mindezért más felel. A lényeg tehát az, hogy megadjuk magunkat előtte. Hogy megadd magad valaminek, ami nálad nagyobb, amivel kapcsolatban vagy, és tényleg mindent Ő irányít.
Lelke legmélyén mindenki érzi, hogy akkor élt teljes életet, ha úgy gondolhat magára, mint akinek az élete nem volt hiábavaló, és hogy ezt a helyet, ezt a bolygót, amelyiken éltem jobbként hagyom el, mint amikor ideérkeztem. Hogy valakinek az életét mélységesen megérintette a létezésem. Ezt mindannyian szeretnénk. Ennek semmi köze az életkorhoz, vagy önmagad megtalálásához. Bárki is lennél, bármennyi idős, csak egy gondolat választ el attól, hogy megváltoztasd az életed!"
Forrás: Dr. Wayne W. Dyer: A váltás - Az ambíciótól az értelemig, Az életcélod megtalálása című film
