Az előző bejegyzésemben írtam arról, hogy Dr. Wayne W. Dyer, A váltás - Az ambíciótól az értelemig, Az életcélod megtalálása című filmjében hogyan vélekedik az egóról. A film további részében tovább "boncolgatja" ezt a témát, és nagyon érdekes összefüggéseket mutat be az ego és a között, hogy miért nem találjuk az életcélunkat.
"Az ego másik oldala az a gondolat, hogy nemcsak az vagyok, amim van, hanem az is amit csinálok, és amit csinálok válik azzá, amit eredménynek nevezünk. Márpedig, ha azt hisszük, hogy azok vagyunk, amit csinálunk, felőröl bennünket az a gondolat, hogy a sikerünk, az értékünk, az emberi méltóságunk attól függ, hogy mit értünk el. Emiatt több pénzt kell szereznem, el kell érjem, hogy előléptessenek, versenyeznem kell mindenkivel, aki meg akar fosztani a javaimtól. Folyton folyvást ezt tanítják. Erre nevelik a fiataljainkat, amikor atléták akarnak lenni: "Az a legfontosabb, hogy első legyél!" Ha pedig az elsők vagyunk, akkor mindenkinél jobbak vagyunk. Folyton ezt a versengést éljük meg, mert azt hisszük, hogy egy olyan világban élünk, ahol versenyezni kell. Ezt az EGO mondja.
A harmadik oldala az egónak azt mondja, hogy az vagyok, amit mások gondolnak rólam. Vagyis a hírnevem vagyok. Ez különösen érvényes azokra a fiatalokra, akiket arra tanítottak, hogy úgy kell öltözni, ahogy a többiek. Ha nem tetszel az embereknek, akkor valami baj van Veled. Ha így élsz, akkor minden fordulat megváltoztat. Ez különösen érvényes a nőkre, főként a család vonatkozásában. Kultúránkban, társadalmunkban a nőket gyakran arra nevelik, hogy csak a család vonatkozásában tudsz beteljesülni. Milyen vagy mint lány, mint anya, mint nagymama. Ez minden nő életének fontos és meghatározó lehet, ha ezt választja, de nem feltétlenül az egyetlen lehetőség. Sok nő érzi ott legbelül a hívást, hogy valami szépet alkossanak, hozzájáruljanak a léthez. De a legtöbbször ezt figyelmen kívül hagyják... Én csak bátorítani tudom a nőket, hogy ne hagyják figyelmen kívül ezt a belső hangot. Ne nyomják el azt az oldalukat, amely azt mondja: "Azért vagy itt, hogy valami nagyot alkoss." És pontosan annyira megillet titeket, pont annyi jogotok van ezt tenni, mint bárki másnak.
Azután eljutunk az ego későbbi oldalához, ami a "különválásról" beszél. Az egónak egy igen erős hitrendszere van, ami szerint, az ami vagyok, el van különítve mindenki mástól. Az ego másik oldala arra tanít bennünket, hogy el vagyok szakítva mindentől, ami hiányzik az életben. Mindentől, amit szeretnék. És végül az ego megtanítja a legszörnyűbb tévedést. Arra tanít bennünket, hogy el vagyunk választva Istentől.
Az egyik legegyszerűbb megértés, amit akkor sajátítasz el, amikor átváltasz az élet értelmi szakaszába, az annak a megértése, hogy egy Forrásból érkeztél. Nevezhetjük Istennek, vagy Tao-nak, nem ez a fontos. Ez a Forrás mindenhol ott van, sehonnan sem hiányzik. Ott kell legyen, mert Ő teremt mindent. Minden ebből a Forrásból érkezik. Akkor tehát bennem is ott kell lennie, ha mindenhol ott van. És ha itt van bennem, akkor ott van bármiben, ami hiányzik az életemből. Ha ezt tudatosítod, akkor felismered, hogy mindaz, ami hiányzik az életedből, és szeretnéd, ha meglenne, már ott van a lelkedben. Csupán meg kell találnod az erre való ráhangolódás egy módját, és tudatosítanod kell azt, hogy már kapcsolatban állsz vele, csak el kell indítanod az útján.
Életünk értelmi szakaszában vesszük ugyanazokat az egós elveket, amiket délelőtt megtanultunk, ami csak a versenyről, nyerni akarásról, a mindenkinél jobbnak levésről szólnak, és próbáljuk alkalmazni őket. Ennek következtében, végül egy hazugságban élünk. Mert, ami igaz volt délelőtt, délutánra már hazugsággá vált. Az a gond, hogy nem igazán tudjuk, miként lépjünk át életünk értelmi szakaszába. Ekkor kell megtanulni visszamenni abba az első kilenc hónapba a fogantatástól a születésig. Lao-ce beszél erről a Tao Te King-ben. "Add át magad az életnek!" Azt mondja: "A Tao tétlen, mégis mindent végbevisz." Ekkor lenne jó a megadás állapotába kerülni, tudva azt, hogy nem vagyunk egyedül és lesz iránymutatás.
Van egy természetünk, amelyben megbízhatunk, ez nem valami, amivel mindig bajunk kell legyen. Nem valami, amit mi nekünk kell uralnunk. Add át magad az életnek, mintsem Te vedd át az irányítást! Amint belépünk az életünk értelmi szakaszába, elkezdünk egy dharma megvalósításán gondolkodni, egy életsors, egy belső elhivatás betöltésén, amit csak mi érzünk magunkban. Senki sem tudja Neked megmondani, hogy mi is az, de ha érzed és tudod, akkor a győzni és jobbnak lenni akarás a háttérbe szorul a beteljesülés érzésével, és az élet értelem szerinti élésével szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése