Egy nagyon tanulságos történetet osztok most meg Veletek, melyet a Váltsd valóra a legvadabb álmaidat! című könyvben olvastam:
"Létezik egy nagyon-nagyon régi történet egy emberről, akit elragadott az áradás.
A férfi a teraszán ült. Már körülvette a víz, amikor egy mentőcsónak közeledett. A benne ülő önkéntes szólt a férfinak, hogy szálljon a csónakba, mert a folyó még mindig árad.
Az istenfélő férfi azt mondta:
- Köszönöm, nem. Az Úr majd megóv engem.
A csónak így nélküle ment tovább. Két órával később, a férfi felment az emeletre, mert a földszint már víz alá került. Ezúttal a seriffhelyettes kormányozta a csónakját az ablaka mellé, és arra kérte, hogy szálljon be, mert a folyó vízszintje még mindig emelkedik.
A férfi ismét elutasította a segítséget, és azt mondta:
- Köszönöm, nem. Az Úr majd megóv engem.
Így ez a csónak is kénytelen volt nélküle továbbmenni. Egy órával később, amikor a víz még magasabbra emelkedett, a férfi kimászott a tetőre. Egy helikopter szállt fölé, és ledobtak neki egy kötéllétrát. A férfi ismét elutasította a segítséget, és felkiabált a pilótának:
- Köszönöm, nem. Az Úr majd megóv engem.
A helikopter erre otthagyta. A férfi tehát meghalt, és a mennybe jutott. Ott aztán lehetősége nyílt egy rövid beszélgetésre Istennel.
- Drága Uram. Hű szolgád voltam egész életemben. Mindig feléd fordultam, és csak feléd - mondta a férfi.
Az Úr egyetértően bólintott, és így szólt:
- Igen, ez igaz.
- De akkor - folytatta a férfi - miért hagytál meghalni abban a szörnyű árvízben?
Az Úr a fejét csóválva azt mondta:
- Én nem szántam halált neked. Küldtem két csónakot és egy helikoptert. Mi mást akartál még?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése