Milyen érzés az, amikor megismered Igazi Éned, Forrásod?

Dr. Dyer gondolatai az egyesülésről A váltás című filmben:

"Amikor nagy gondolkodók az Istennel való egységről beszélnek, az olyan, mintha egy erő ébredne fel, amely a csend megéléséről szól. Mikor mindenki más alszik és semmi sem zavar, amikor érzed, hogy Te vagy és a Forrás, ekkor vagy a legközelebb Hozzá. Együtt lenni a Forrással nemcsak jó érzés, hanem újszerű tudatosítása isteni mivoltomnak, és hogy mennyire mindenre képes. Az egész a származási helyünkre való visszatérésről szól. T. S. Elliot-nak van egy jó idézete: "Folyton csak keresünk, és az lesz a keresés vége, hogy megérkezünk oda, ahonnan elindultunk, de most először, ismerni fogjuk a helyet."

Elmesélek egy történetet, ami remélem segíteni fog. Amikor elkezdtem írni, nagyon boldog voltam mikor megállapították, hogy idézőjelesen "sikeres" vagyok. A motivációm gyakran az volt, hogy mennyi pénzt hoz ez a könyv? Milyen lesz a következő szerződésem? Mennyi ideig szerepelt a New York Times legjobban eladott könyvek listáján? Hanyadik helyen volt? Meghívtak-e az esti show-ba? Ott leszek-e a Donahue Show-ban?

Stáb tagjai: Állj csak meg! Összezavarodtam. Ha sikeres voltál, már kit érdekel, hogy mi volt a motivációd?

Dr. Dyer: Nos, azt hiszem, kezded másban látni a siker lényegét. Vagyis, a sikert lehet így is érteni, de másképpen is láthatod.

Stáb tagjai: De vannak, akik meghallgatnak. Vagyis mi lennél most, ha nem kezded el valahol?  Úgy értem valahogy elindított, nem?

Dr. Dyer: Ami engem illet, mert az írói munkámról beszélünk, amiben igen, sikeres voltam, de valami odabent azt mondta, hogy valami többről szól az életem. Könyveket írtam a pszichológiáról, a gyenge oldal,  a határok kitolása, a határ a csillagos ég... Jó volt az eladás, bestseller volt mindegyik. De bennem már megindult a váltás. Egy hívást éreztem valami más felé, és láttam a váltást megvalósulni az életemben. Ez a váltás a spirituális irányba történt, egy magasabb tudatosság felé. Izgatottan és szenvedéllyel fogtam neki Krishnamurti és Muktanada könyveket olvasni. Emlékszem, azt mondtam az ügynökömnek, hogy könyvet akarok írni a nagy spirituális gondolatok értelmezéséről.  Erre ő azt mondta, hogy: "Nem, nem, nem! Neked a szexről kell írnod, mert azt jól el lehet adni. Dr. Ruth is írt már egyet, de te sokkal jobb vagy, mint ő." Azt is mondta, hogy van egy másik ötlete is, tehát ez egy kétkönyves szerződés lesz. Írsz egy könyvet a pénzkeresésről.

Én erre azt mondta, hogy ezt nem tudom megcsinálni. Nekem másról kell írnom.

"Azt senki sem veszi meg! Ez semmi, csak mese. Nem érdemes foglalkozni ezzel a New Age-es zagyvasággal."

De én erről akarok írni, ezt élem meg, érzem, annyira izgalmas... Emlékszem, hogy amikor elküldtem neki az ajánlót, azt mondta, hogy jól van, elküldöm. De mellőztek, és alig adtak előleget, mert nem hittek benne. De én nekilendültem. Volt egy erős megérzésem, hogy valami többet tudok adni. Hogy valamit meg kell tennem, ami több volt, mint a javaslatok követése, és folytatni azt, amit már megtanultam, és elég jól értettem hozzá. Emlékszem, hogy amikor a váltás megtörtént, igaz, hogy ott volt egy kicsit a félelem, de ekkor éreztem a legszabadabbnak magam az életben. Nem érdekelt az, hogy fog-e kelleni az embereknek, hogy mennyi pénzt keresek, vagy felkerülök-e a bestseller listára. Ezek külső tényezőkké váltak. Inkább ők kergettek engem, mint én őket. Amit ezzel mondani akarok az az, hogy egyszer csak elérkezel arra a pontra az életedben, amikor a vezetést átadod egy náladnál hatalmasabb valaminek. Csak maradj összhangban azzal, ami az ittléted értelme, és maradj harmóniában a Szelemmel, Istennel, a Forrással és maradj ott! És ekkor kezdődik el életed értelmi szakasza. És ahogy már átléptél ide, már nincs visszaút.

Ezt a váltást, ezt a mozgást az ambíciótól az értelemig "életed délelőttjéből a délutánjába" általában megelőzi egy kvantumpillanatnak nevezett dolog. Talán furcsa, hogy egy ilyen fogalmat használok, de a kvantumpillanat olyan jellemzőkre utal, amit például Maslow csúcsélménynek nevezett. 

1. ilyen jellemző a négy közül, hogy nagyon élénk. 
2. hogy ez egy meglepetés. 
3. hogy jótékonyak, mindig jó érzéssel járnak. 
4. hogy tartós. Vagyis nem egy olyan valami, ami csak jön és megy is ki az ablakon. Veled marad örökre.

Például én abbahagytam az ivászatot, már huszonegy éve. El sem tudtam volna képzelni, hogy feladom, mert mindennap megittam két-három sört az elmúlt tíz, tizenöt, húsz évben. Nem emlékszem olyan napra, amikor ne ittam volna. De tudtam, hogy meg kell változnom. Hajnali 4:05 volt, még az óra kattanására is emlékszem. Felébredtem, és olyan volt, mintha egy szellő lett volna a szobámban, amit még soha nem tapasztaltam. Rózsaillat. Ez huszonegy éve volt, de el tudom mondani, mi lógott a bútor akasztóján, volt ott egy kis karikatúra is, még most is látom, mintha csak ma reggel történt volna. A pillanat élénkségét nem tudtam elfelejteni. Emlékszem mennyire meglepett az, ami akkor történt. Olyan volt, mintha valami erő kerített volna hatalmába és én csak ámulatba estem.

Stáb tagjai:  Tehát ha szerencsés vagy, akkor ez megtörténik veled?

Dr. Dyer: Nem, ennek semmi köze a szerencséhez. Ha megfelelő a pillanat, egy más állapotba kerülsz, más szinten éled az élteted. Pontosan az fog történni, aminek meg kell történnie. Az életed mélypontjai, amikor azt gondolod, hogy ennél rosszabb már nem is lehetne, gyakran pontosan erre van szükségünk, hogy egy magasabb szintre tudjunk emelkedni. 

Hadd adjak egy példát:

Az éppen leírt pillanat előtti este, kivittem a családomat, öt gyermekem és a feleségem egy vendéglőbe. Akkor is, mint mindig, amikor vendéglőbe mentem, nemcsak egy sört, hanem máris kettőt rendeltem. Ezt azért tettem, hogy amennyiben nincs ott a pincér, amikor a második sört akarom, akkor már meg is legyen. Erre a pincér azt mondja nekem, hogy "Elnézést uram, de nem szolgálhatok fel alkoholt. Tegnap este az egyik pincérünk egy kiskorúnak szolgált fel alkoholt, és felfüggesztették az engedélyünket."

Erre én: Gyerünk, menjünk innen! És felállítottam a gyermekeimet. A feleségem, akinek Isten tudja mennyi dolga volt, elég nehéz lehetett neki, de akkor úgy tűnt, semmi sem érdekel, mert nekem kellett a söröm.  És nálam senki sem volt fontosabb. Ezért hát elmentünk egy másik vendéglőbe. Emlékszem, lefekvés után folyton arra gondoltam, hogy mennyire szégyellem magam. A feleségem beszélni akart az esetről, de én hallani sem akartam. Nekem volt igazam... Na, ezt pont az ego csinálja, mindig igazat ad neked.

És azon az éjszakán az a tapasztalat, amit másnap hajnali 4:05-kor éltem meg, nemcsak hogy feladatta velem az alkoholt, hanem valószínűleg megmentette az életemet. Annyiféleképpen megváltoztatta az életemet. Ez csak azért történhetett meg, mert nyitott voltam. Nem hiszed el ezt, igaz?

Stáb tagjai: Nekem úgy hangzik, mintha az ember csak üldögélne, amíg valami kinyilatkoztatás rá nem köszönt.

Dr. Dyer: Ez nem a várakozásról szól. Tudod a Tao egyik legnagyobb tanítása, amit megtanultam, hogy megtanít, miként kell lágynak lenni, hogyan legyél rugalmas, hogy kell feladni néha az irányítást. Tao egyik nagy tanítása azt mondja, hogy "Add át magad az életnek."

Stáb tagjai: De te nem csináltál semmit.

Dr. Dyer: Ez a lényeg. Ide akarsz eljutni, amikor csak hagyod, hogy megtörténjen. A Felépülési Mozgalomban erre mondják azt, hogy "Engedd el magad, és engedd be Istent." Hagyni ezt a Forrást, - ami ott áramlik mindannyiunkban - hogy elvegezze a csodáját. Ez a csoda mindig a mi legjobb érdekünkben fog dolgozni, ha átadjuk neki magunkat. Ha nem avatkoznál bele az életed irányításába, csak hagynád, hogy alakítva légy. Ha eléred ezt a szintet, semmi sem marad elvégezetlenül. Mindaz, amire szükséged van, ott lesz neked. Ez egy titok legtöbbünknek, mert azt hisszük, hogy mindent nekünk kell csinálni. Nem érdekes az, hogyha megvolt minden, ami kellett az első kilenc hónapban, miért ne lenne ez igaz a következő kilencven évre? Mert beavatkozunk."